|
Új gazdasági év, új kihívások!
2009 szeptemberében a SÜTŐIPAROSOK, PÉKEK jól bejáratott szakmai sikerére alapozva kezdtük el a virtuális tér lehetőségeit kihasználva a pékszakmát napi aktualitású információkkal ellátni.
A kezdeti idegenkedést hamar felváltotta a látogatások, letöltések, később a hírlevelünkre történő feliratkozások folyamatosan növekedő száma, amely arról győzött meg, hogy a weboldalra közérdeklődésre számítható szakanyagok, hírek, publikációk kerültek fel. Teljesült missziónk: a Sütőipari Egyesülés a múltban felhalmozott, és a jelenben található információk szakértő kezelése és közkinccsé tétele révén a szakma tudásközpontja lett.
A portál ma már nem csak egy nyomtatott szaklap jól működő kiegészítése, hanem önálló médiumként, havonta több mint hatezer látogatási és 5-6 Gbyte információletöltési lehetőség. Ez a megkülönböztetett érdeklődés, szakíróinkat több publikálásra inspirálja, szakmai partnereink számára pedig korszerű kapcsolatépítési lehetőséget biztosít. Minden látogatónak lehetősége van a „cybertér” interaktív kihasználására, vagy a szerkesztőségnek küldött e-mailben igényei jelzésére, elégedettségének, hiányérzetének esetleg nemtetszésének kifejezésére. A kezdetek óta ahhoz tartjuk magunkat, hogy a dicséretnek örülni, a kívánságokat legjobb tudásunk szerint teljesíteni, a bírálatokat megfogadni kell. Az üzenő fal „virtuális piactér” funkciója lehetőséggé vált munkaerő, gépek, berendezések adásvételére, új partnerkapcsolatok kialakítására.
Természetesen vannak korlátok, amelyeket semmiféle körülmény miatt nem lépünk át. Ezek között a legfontosabb, hogy rigózusan ügyelünk a versenyjogi szabályok betartására, a közölt információk nem utalhatnak semmiféle összehangolt gazdasági cselekvésre, a kartellezés árnyéka nem vetülhet ránk.
2012-ben azokra az eseményekre, gazdasági, jogi változásokra fókuszálunk, amelyről azt gondoljuk, hogy a szakmai közvéleménynek fontosak. Ennek a célnak megfelelően arányváltozás érzékelhető, a jogszabályok ismertetése és lehetőség szerinti magyarázata túlreprezentált. Elsődleges feladatunkká vált a jogi dzsungelben ösvényeket, eligazodási lehetőségeket bemutatni, felhívni a figyelmet azokra a változásokra, amelyek ma erősen bonyolítják, nehezítik a vállalkozások életét. Igyekszünk információkat szerezni a jogalkotás boszorkánykonyhájából is, hogy a változásokra történő felkészülés esélyei javuljanak. Sajnálatos módon, ezzel szemben a pályázati információk csökkenése tapasztalható, remélhetően az év végére ez a tendencia megfordul, kevesebb szabályt és több lehetőséget mutathatunk be.
Szakmai kérdésekben továbbra is interaktivitást várunk, kérdéseik, véleményük ismerete segítség egységes szakmai véleményformáláshoz, érdekeink jó hatásfokú képviseletéhez. Látogatóinknak továbbra is legjobb tudásunkat ajánljuk, melyre építve igyekszünk a szakmai hírportál információs anyagát folyamatosan, naprakészen szerkeszteni és látogatóink rendelkezésére bocsájtani.
Budapest, 2012. március 29.
dr. Oláh András
Sütőipari Egyesülés igazgatója
SÜTŐIPAROSOK, PÉKEK felelős szerkesztője
Sík Sándor: Megértettem, hogy kenyérnek születtem
|
Van aki toronynak születik, és van aki remetének,
Van aki őrlő szájnak, és van aki csemegének:
Engem magnak vetett a Magvető,
És kenyérnek, annak is feketének.
Mintha csak játszani, bújtam elő
Meleg mélyedből, drága földem,
Kíváncsian, szelesen, zölden.
Babusgattak öreg barázdák,
Hizlalgattak kövér májusi pászták,
Éreztem a jó napsugarak csókját,
Míg körülem pitypalatty furulyáz,
És borzas szelek játszanak fogócskát.
Így nő ki nyurgán fiú és kalász.
És éreztem, amint a fürtös száron
Az Isten ujja végigsimogat,
S rám telt a törvény: minden búzaszálon
Csak egy kalász marad.
És itt a pecsét is a szívemen:
A Szűz Mária áldott képét
Viseli minden búzaszem.
Aztán levágtak, a szérűbe hordtak,
Verejtes nyárban csépen meghadartak,
Malomba vittek őrletők,
Két kő között megtörtek ők,
Azután sötét kamrába kerültem,
|
És megsüppedtem (puha liszt), és magamba merültem.
Aztán egy koporsószerű
Mély tekenőbe dobtak,
Két bütykös nagy tenyér belém merült,
És nekifogtak:
És addig téptek, szaggattak, tepertek,
Öreg kovásszal úgy-úgy elkevertek,
Hogy sírtam, és a könnyeim cuppogtak.
De addig nyúzott a két hadaró,
Míg elmúlt bennem minden savanyúság,
S nem állta görccsel rossz csomó
Tésztámnak tiszta belehúsát,
S igaz kenyér törvényeként
Színig dagadtam az edényt.
Úgy majd aztán a kemencébe raknak,
Míg porhanyó leszek és szép piros,
Meleg cipó, kívánatos.
Mert kínban kel meg a kenyér
Emberfalatnak.
|
|
